Csetelek Fácsén. Valaki ír, én visszaírok, próbálok vicces lenni. Aztán kiderül, hogy a viccemnek nincs alapja... basszus, remélem nem bántottam meg az illetőt. Félreértettem...
A kommunikáció két ember között meglepően nagy részben nonverbális, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Most nem is a pontos százalék a lényeg, hanem az, hogy a nem szavakkal kifejezett dolgok annyira jelentősek, hogy felülírhatják a beszélő mondanivalóját, megerősíthetik vagy akár hiteltelenné tehetik.
Írásban jobban kidomborodik a logika, mert nem vonja el a figyelmünket a sok nonverbális jel. Ismerek olyan fizikust, aki zseniális elme, de az előadásmódja a nevetségesség határait súrolja. Ha nem írhatna cikkeket, lehet, hogy nem élne meg...
Ugyanakkor az emberi kapcsolatokban igenis fontosak a nonverbális jelek, és ez az, ami a chat-ről nekem hiányzik. Persze, ott vannak a szmájlik, és egyéb aranyos kis ábrák, de az nem ugyanaz. Megtörténhet-e, hogy a kommunikáció ilyen hiányosságai rombolják az emberi kapcsolatokat? Én attól félek, hogy ennek van esélye... pont az ilyen félreértések miatt. Persze, meg lehet magyarázni, hogy bocs, nem úgy értettem, de akkor is zavaró.
Amúgy is hallani, hogy "az emberek a modern korban eltávolodtak egymástól", ennek egyik oka lehet az, hogy sokan csetelünk, igazi személyes beszélgetés helyett, és nincs meg a találkozás intimitása, amit részben a nonverbális kommunikáció ad meg. És ezt még az sem oldja meg, hogy sokunknak webkamerája is van, mert az sem tökéletes.
Mindegy, pénteken találkozom az illetővel, és megbeszéljük a dolgot...
